Furcsa, hogy a kilencvenes hajnala óta színen lévő marihuánabarát hiphop együttes, a Cypress Hill csak most jelentet meg válogatáslemezt eredeti angol nyelvű slágereiből (1999-ben már volt egy a spanyol változatokkal), furcsa, hogy ez az album csaknem két évvel követi az azonos funkciójú klipgyűjteményt (Still Smokin' – The Ultimate Video Collection), ahogy az is furi, hogy mennyire sovány és hiányos lett ez a best of (az utolsó két sorlemezt, a Stoned Raiderst és a Till Death Do Us Partot összesen két szám képviseli, és a What's Your Number? nincs köztük).
Más csapatoktól egy ilyen életmű-keresztmetszet talán korrekt teljesítmény lenne, de a Los Angeles-i Cypress Hill stílusa, eddigi munkássága mást követelne meg: egy rakás remixet és néhány élő felvételt, no és némi személyes kommentárt a bandatagoktól – de minimum az összes sikerdalt! Az Amerikában eredetileg 2005 végén megjelent Greatest Hits From The Bong albumon – mely a címét inspiráló 1993-as számot, a vizipipás szívást népszerűsítő Hits From The Bongot különös módon nélkülözi – csak 12 (plusz a hozzánk eljutott 2006-os európai kiadáson 3 bónusz) szám kapott helyet, mindegyik angolul (amit azért érdemes másodszorra is hangsúlyozni, mert 1999-ben már kijött egy spanyol gyűjtemény, az inkább vicces, mint fontos, de legalább jól válogatott Los Grandes Exitos en Espanol). Összehasonlításként, a 2004 elején DVD-n piacra dobott Cypress Hill-videógyűjtemény, a Still Smokin' 22 klipet (és 8 koncertfelvételt) tartalmaz, tehát nem lett volna nehéz valami hasonlót összerakni. No de lássuk, hogy ami van, az milyen.
Az anyag kronológiai sorrendben áll össze, vagyis nagyon erősen kezdődik. Az 1991-es címnélküli debütáló lemezről három szám került fel (a How I Could Just Kill A Man, a Hand On The Pump és a remek Latin Lingo), ezek nyitják a válogatást, és ez szép és jó. A legjobb nazális latin rapper, B-Real (Louis Freese) és az alákontrázó Sen Dog (Senen Reyes) bolond hiphop pörgése, DJ Muggs (Lawrence Muggerud) keverése, illetve az egyszerre vicces és agresszív szövegvilág a magukat véresen komolyan vevő gangsta rapperek közt még ma is meglepően eredeti hangzásvilágot nyújt, noha a fiúk az első két lemezüket soha nem tudták se felülmúlni, se megismételni. Apropó második lemez: az 1993-as Black Sunday-ről az együttes nem hivatalos himnusza, az Insane In The Brain köszön vissza ránk, illetve a jóval komolyabb I Ain't Goin' Out Like That. Pipa, pipa.
Innentől viszont az eredeti összeállítás szerkesztői a további öt soralbumról csupán egy-egy számot válogattak be, sőt a 2001-es Stoned Raidersről egyet sem, pedig ahhoz tartozott az emlékezetes Trouble és Lowrider kislemezpáros. A nálunk kapható európai verzió végére szerencsére odacsapták legalább a Lowridert, plusz a megelőző két lemezről a latinos Tequila Sunrise-t és a rockos Can`t Get The Best Of Me-t, így ezzel a háromszámos bónuszblokkal kissé javult a helyzet, de hogy a Rock Superstar mellett nincs itt ellenpontként a párdarabja, a Rap Superstar, az megbocsáthatatlan, főleg hogy így a dupla – egy hiphop és egy hard rock korongot tartalmazó – 2000-es Skulls & Bones album nagyobbik, hiphopos részét nem képviseli semmi. Az pedig, hogy a legutóbbi Cypress Hill-slágert, a Clash-témára épített és a Rancid gitáros-énekesével, Tim Armstronggal felvett What`s Your Number? nem került fel a gyűjteményre, teljességgel érthetetlen.
A korábbi slágerek mellett a gyűjteményen találunk két vadiúj számot is, de azok sajnos nem igazán működnek: a zongorás nyitányú The Only Way egy kifejezetten nyálas szoft-rock hangminta (Ambrosia: Life Beyond L.A.) révén válik hallgathatatlanná, a jól induló EZ Come EZ Go pedig hamar belefullad saját monotonitásába. Akad egy remix is: a Tego Calderón közreműködésével készült Latin Thugs című remek 2004-es dalból egy reggaeton (Puerto Rico-i reggae-hiphop keverék) verziót is meghallgathatunk.
Szóval visszafordítva a mondást: több jobb lett volna.
6/10
